Nehezedre esik, hogy megéld a sikereidet, hogy a saját teljesítményedet elismerd, hogy büszke legyél magadra, a teljesítményedre? Gondolkodj el magadban, számodra mit jelent a siker?

Sikernek éled meg, ha büszke vagy magadra, elismered a teljesítményed és sikernek éled meg, és a környezeted is visszajelez. Persze, hogy tudatosodjon benned a teljesítményed, hírt is kell adnod róla, beszélned kell erről a környezetedben, akár a munkahelyen is. Ha rejtegeted, vagy titkolod a teljesítményedet, akár még önmagad elől is, mitől kapsz új energiát? Hamar elfáradsz, kiégsz!

A maximalizmus az örök elégedetlenség rákfenéje

Az, hogy mi mit tartunk az életünkben sikernek, attól függ hogyan szemléljük a sikert.
Ha csupán a teljesítmény számodra a siker mércéje, akkor a teljesítményedet akkor tudod reálisan értékelni, hogy belül mit érzel sikernek. Hova tesszük a mércét, amikor elérünk egy teljesítményt. Mihez viszonyítunk? Önmagunk teljesítményéhez, amit már utoljára elértünk, vagy a környezetünkben élők sikereihez mérjük a sajátunkat. Esetleg egy idealisztikus kép él bennünk, hogy mit is szeretnénk elérni, aminek nincsen realitása?

Ez utóbbi a legveszélyesebb fajta mérce, mert a maximalizmusra törekszünk, azaz, a 100%-os teljesítmény az csupán, amivel elégedettek vagyunk, akkor megfosztjuk magunkat a büszkeség érzésétől. Nem lehetünk elégedettek, akkor sem, ha minden erőnket és lelkesedésünket beletesszük a 100 % elérésébe!

Mindig közbejöhet valami, akár a környezetünkben, amitől aztán ez a maximális teljesítmény „csak” 98 %-os lesz. Semmi okunk tehát az elégedettségre. Kinek a mércéje szerint méred a sikereidet?

Nem a saját utadat járod! 

A másik tévút az lehet, amikor nem Te határozod meg a mércét, hanem a környezeted elvárásai (apu, anyu, még úgy is hatással lehet rád, az elvárásaik a felnőtt életed iránytűje lesz. Nehéz, de nem lehetetlen ettől a szülőktől kapott örökségtől megszabadulni!).

Sok 40 év feletti szenved attól, hogy nem igazán tudja, merre is kellene haladni, mert az irányérzéket nem kapta meg otthonról. Mindig mások elvárásai határozták meg, hogy merre haladnak, épp ezért érezhetik magukat elveszettnek, amikor a családi kötöttségek enyhülnek, és/vagy a munkától nem kapják meg, ami elégedetté tenné őket a mindennapokban.

Szabaduljunk meg a ránk rakott béklyóktól!

A maximalizmus gyökere is az elvárásoknál gyökerezik, csakhogy már álruhát öltött, ugyanis a belső szabályrendszerünké tettük, hogy tökéletesek legyünk, hogy csak tökéletes munkát adjunk ki a kezünkből, a tökéletessel legyünk elégedettek. Ez aztán még fokozódhat azzal a teherrel, hogy ha vezetők vagyunk, nem merjük kiadni a munkát a kezünkből, mert csak mi tudjuk azt tökéletesen elvégezni.

A szülőktől való örökség cipelése aztán teljesen rátelepszik az életünkre. Ráadásul stresszhelyzetben még inkább előjön az örökölt minta és szabályrendszer. 

Mi hát a megoldás, ha örülni szeretnél a sikereidnek? 

1. Tudatosítsd magadban mit értél el és mennyi erőfeszítés van mögötte.
2. Meséld el egy hozzád közelálló embernek, mit értél el és kérd meg, hogy jelezzen vissza a teljesítményedről.
3. Járj utána mik a Te valós igényeid és válaszd le a bárhonnan jövő elvárásoktól. (A kettő egyezhet is, csak tudd megkülönböztetni! lásd előbb belső szabályrendszerbe beépült külső elvárások.)
4. Jelölj ki napot és jutalmazd magad a teljesítményedért. Ez lehet egy fagyi, egy kávé a kedvenc barátnőddel, egy munkahelyi buli, amire elmész. Találj olyan helyzetet, ajándékot, ami megjutalmazza a törekvéseidet és az elért eredményt.
5. Ha úgy érzed nem sikerül szabadulni az örökségedtől, keress meg, a Wholness Work módszer alkalmas arra, hogy harmóniában élj magaddal elvárások nélkül, s hogy végre meglásd magadat, a szükségleteidet és az igényeidet.