Amikor az álom valóra válik. Szerelemüzlet - vállalkozónők mozgatórugói

A cikksorozatban azokat a hajtóerőket járjuk körbe, amelyek energiát adnak, hajtják a vállalkozónőket, hogy járják a saját útjukat, jobbá tegyék mások életét is. A cikkben vállalkozónők vallanak őszintén a kezdetekről, miért kezdtek vállalkozni.

Aki eredményesebben dolgozik otthon

Sok ember számára nem megfelelőek az alkalmazottként a munkába járás körülményei, esetleg az egészségük akadályozza, hogy eredményesen dolgozzanak irodai körülmények között. Nagyon introvertált embereknek stresszes zajos irodában dolgozni, másokhoz alkalmazkodni. Ha ez a munka megoldható otthoni keretek között, vállalkozói formában, nyugodtabban, ráadásul sikeresebben mehet a munka, mert a munkafeltételek jobbak.

Ilyen foglalkozás lehet például a fordítóé, a virtuális asszisztensé, az informatikusé, az egy személyben ellátható online üzletek (oktatók, webáruház üzemeltetők stb) teendői.

Megoldásból üzlet

Fürjes Orsi, ArcSzíntér

Fürjes Orsi, az ArcSzíntér – az egészségtudatos nők biosminkese saját egészségügyi problémájára talált megoldást, így meséli a kezdeteket:

„Én a sminkes vizsgámat csináltam, amikor kiderült, hogy nem csak én vagyok lakmusz papír, hanem más is lehet allergiás a sminkekre. Nekem ez szerelemmunka, eredetileg arra gondoltam, hogy majd munka mellett, hétvégente csinálom. Aztán a vizsgámon eldöntöttem, hogy kizárólag biosminkkel vagyok hajlandó dolgozni. Innentől már tudtam, hogy ezt alkalmazottként nem szabhatom meg, hogy milyen anyagokat használok. Így maradt a vállalkozás.

Dr. Taracközy István a Magyar Természetgyógyászok Szövetségének elnöke is megjegyezte nekem, hogy ugye tisztában vagyok vele, hogy én már most is „gyógyítok” a környezetemben. Az ő javaslatára bővítem a tudásom a táplálék kiegészítő tanácsadói képzéssel, mely nagyban hozzá fog segíteni az ügyfeleim problémáinak a megértéséhez.”

Fürjes Orsi csak természetes alapanyagból készített anyagokkal dolgozik, a webshopjában is csak ilyen kozmetikumokat árul. Figyel a csomagolásra is (csak lebomló, újrahasznosítható, újratölthető csomagolóanyagok), így sminkjei használatával nemcsak az ember, hanem a környezet is „jól jár”.

Az „álommegvalósító”

Gyermekkori álmát valósította meg Petrovits Olga, grafifruska. 6 évesen festőművész szeretett volna lenni, mégis 30 közelében volt, amikor elkezdte képezni magát.

„Évekig voltam a kereskedelem mindenféle irodai pozícióiban elég nagy cégeknél mint a Douglas, a Rossmann, a Maresi és sorolhatnám. Voltam marketinges, key account asszisztens, beszerző stb. De véletlenül cseppentem ebbe a világba. Kb. úgy szoktam mondani, hogy már minden voltam, csak halott ember nem. Mindig volt munkám, valahogy minden pozícióban megálltam a helyen, és sosem zavart hogy mit dolgozom, mindig olyan volt mintha a kezdetektől értettem volna hozzá. Lelkes voltam, lendületes, sok helyen szerettek, itt-ott előléptettek.

Nagyon sok éven keresztül nyomtam el magamban azt, hogy én bármilyen szinten a grafikával foglalkozzam.

Agócs Irisz, könyvborító – grafika

Aztán egyszer belefutottam a neten Agócs Írisz grafikáiba, és beleszerettem, azóta nem is tudom, ő még a pályán van e, de elkezdtem magamnak másolni a rajzait, és ahogy ő is, én is akvarellel keltettem életre ezeket a képeket, majd mikor bátorságot kaptam, saját fantáziából szedtem elő a figuráimat, és legnagyobb meglepetésemre, az ismerőseim minden tukmálás nélkül elkezdték ezeket a képeimet vásárolgatni.

Valahol ezen a ponton kaptam bátorságot is, hogy ha veszik a képeimet, akkor ez lehetne egy kicsit több. Így azon kaptam magam, hogy jelentkeztem egy grafikus OKJ tanfolyamra, ami egy munka melletti hétvégi tanrend volt, amit már úgy végeztem el, hogy közben a házasságom sajnos tönkrement, így teljes energiámat ebbe tudtam fektetni. És ekkor jött az áttörés, nem sokkal. Mert mindez idő alatt én folyamatosan jelentkeztem a MOME csaknem minden szakára, és bár volt hogy eljutottam utolsó körig, mégsem koptathattam a lépcsőit, de akkor történt, hogy a 7. évben eldöntöttem. Ha most nem vesznek fel, akkor soha többet nem jelentkezem. Itt már 30 felett voltam. De felvettek. Nappalira. A BKF-re tervezőgrafikus szakra. Hát sokszor nem tudtam eldönteni, hogy a dilemmától stresszelek, vagy a boldogságtól sírok, vagy ugyanez fordítva.

Miközben kaptam a háttérsúgásokat, hogy ki mekkora hülyének tart, hogy mindent eldobok amit eddig felépítettem.
Ráadásul a felvételi környékén váltam el és megszűnt a stabil hátterem.

A főiskolai és egyetemi éveim alatt sajnálatosan megtakarítások híján csak full diákhitelből tudtam az iskolát kifizetni, ennek lassan elkezdődik a törlesztése. Mindemellett Mesterképzéses éveimben, melyben a két utolsót veszélyeztetett várandósan vittem végig, volt olyan hogy egyszerre elég sokfelé dolgoztam, például volt egy rendes főállásom egy napi szintű híreket közlő tévénél, illusztrátor voltam egy női online weblapnál, a saját vállalkozásomat vezettem teljesen egyedül, így nyilván rám hárult minden egyéb ezzel járó feladat is, és egy informatikai céghez jártam kb mindenféle pozícióban kisegíteni, hogy a mindennapi szükségleteink, és a szüléssel kapcsolatos dolgokat el tudjam intézni.

Nagyon nehéz időszak volt, visszatekintve nem tudom hogyan csináltam végig. Mindezt úgy, hogy javarészt 4-es és 5-ös jegyeim voltak. Minden plusz kurzuson ott voltam, minden számomra fontosnak ítélt kurzusra bekértem magam, vagy belógtam. Egyszerűen imádtam minden napját, mert erre vágytam sok éven át, hogy főiskolára kerülhessek, de tanulási nehézségeim voltak, így nagyon megszenvedtem, hogy korábban nem tudtam bekerülni.
Most már sok éve van tervezőgrafikai vállalkozásom és szinte napról napra növekednek a megrendelőim. Olyannyira, hogy idén egy saját magamnak történő vállalásomat is előteljesítettem mostanra, miszerint minden hónapra egy megbízást ingyen elvállalok, amelyiknél úgy érzem, hogy így akarok tenni. Most szeptemberre már a 13. hónapnál járok, úgyhogy kicsit talán túlteljesítettem ezen a ponton.