Tizennyolc évesen még messze nincs tudatában az ember, hogy mi szeretne lenni. Pályaválasztási döntéseinket jobb esetben a saját képességeink és vágyaink irányítják. (Persze nem árt még több tényezőt figyelembe venni.) A szülők véleménye nagyon nagy hangsúlyt kaphat, hisz ők csak jót akarnak a gyereküknek.
A következő esettanulmányban azt mutatom meg, milyen nehéz a szülői akarattal szembeszállni, még akkor is, amikor a szülők már nem szólnak bele a döntésbe, mert nincsenek közöttünk.
Csak azt tudom mit nem szeretnék…
Kata azért keresett meg, mert meg szerette volna találni az álommunkáját, hogy valóra válhasson az az álma, hogy értékes dolgot tegyen és szeresse is, megvalósítsa önmagát! Otthon volt a gyerekeivel, nem szeretett volna visszamenni dolgozni a GYES előtti munkahelyére. Vegyészként végzett, de alig dolgozott a gyerekek előtt ezen a területen és nem lelkesedett a munkájáért.
Arra a kérdésemre, hogy miért éppen abba az iskolába ment, a válasz az volt, hogy a szülei a jövője szempontjából biztosabbnak találták ezt az iskolát, mint mást.
Tizennyolc évesen maga sem tudta mit szeretne. De most sem tudja igazán!
Körbejártuk az eddigi életútját, egyetlen szenvedély volt az életében a gyerekei előtt, a TÁNC.
Álomtabló (illusztráció)
Álomtablót készített, amelynek a fókuszában ott volt a tánc (a tabló 30%-án csak a tánccal foglalkozott). Ahogyan ő írta, a „TÁNC ÉN VAGYOK”, „A tánc az életem része, a mindennapjaim ezzel telnek”. ( Nem a jelenlegi napjai telnek ezzel, hanem 10 év múlva képzeli el a mindennapjait így.)
Amikor végiggondoltuk annak a lehetőségét, hogy továbbra is a tánc legyen a munka fókuszában, ellenállásba ütköztünk.
Amikor rákérdeztem, hogyan lehetne ma az életének a része, akkor arra hivatkozott, hogy most ez nem megy, kicsik a gyerekei, a család miatt nincs ideje erre.
A szülőktől kapott hiedelmek tovább élnek a gondolkodásunkban
A beszélgetésünk során az a gondolat tört fel az emlékei közül, amint anyukája azt mondja, hogy „TÁNCBÓL NEM LEHET MEGÉLNI. „ A munkával kapcsolatos sugallatok, amiket otthonról hozott még, hogy „A PÉNZÉRT MEG KELL DOLGOZNI.” Így a szülőktől kapott gondolati munkában a munka nem jelenthet örömet, szükséges rossz.
Ezek a szülőktől hozott minták és hiedelmek aztán legátolták Kata vágyát, hogy a TÁNCRÓL, MINT MUNKÁRÓL elgondolkodhasson, ráadásul úgy hatottak ezek a hiedelmek, hogy már a szülei nem éltek!
Hogyan találj rá a belső hangodra?
Nagyon nehéz egy 20-30 éve agyba beültetett gondolati mintától megszabadulni!
Az, hogy mit gondolunk magunkról, mit hiszünk el, hogy képesek vagyunk megtenni, vagy nem hisszük el, hogy képesek vagyunk rá (ez a gyakoribb) meghatározhatja az életpályánkat, az élethez való hozzáállásunkat.
Kata esetében Wholeness Workkel támogatott coaching módszerrel dolgoztunk, amelynek eredményeképpen elfogadta, hogy a szülei halála után már végre a saját életét szeretné élni. Megszabadult a bűntudattól, amelyet akkor érzett, hogy nem követi a szülők által kijelölt utat.
Döntését nem befolyásolja ezentúl a szülők akarata, a pályaváltást hozó döntést előkészítettük.
Ezt követően kerülhet arra sor, hogy megvizsgáljuk, hogy milyen utak nyílnak ki számára, amelyeknek egyike akár a TÁNC is lehet!
