Sokszor fordul elő, hogy tudatosan nem tudunk változást elérni a munkánkban. Beleragadunk a beosztott szerepébe, nem tudunk továbblépni. Sokszor a főnökkel nem jövünk ki, vagy nem találjuk az életfeladatunkat. Az sem ritka, hogy a hosszú évekig tartó munka unalmassá válik.

Ezúttal egy DÉT módszertől eltérő utat ismerünk meg a munkával, hivatással, útkereséssel kapcsolatos problémák megoldására. Bottyán Katalin, személyiségintegrációs állításvezető vendégposztja.

Munka és önazonosság

A munka és a hivatás önazonosságunk egyik fontos pillére, életpályánk egyik kiemelkedően fontos szála. Sokak számára okoz sürgető feladatot, hogy egyáltalán megtalálja azt a területet, ahol a személyes érdeklődés, képességek, teljesítmény és a munkáltató valamint a társadalom irányából érkező elvárások egyensúlyban legyenek egymással, s megfelelő megbecsülést kapjunk értük. A megbecsülés nem csak pénz lehet, hanem erkölcsi támogatás, sikerélmény, előremenetel, kapcsolatrendszer vagy bármi más, ami fontos számunkra.
Mivel a munkahelyünkön rengeteg időt töltünk, és közvetlenül hatnak ránk a munkatársakkal, főnökökkel, beosztottakkal, ügyfelekkel kialakított kapcsolatok, mindenki számára fontos, hogy munkahelyén jól érezze magát.

A hellingeri családállításnak egy speciális változata a személyiségintegrációs tréning vagy személyiségintegrációs családállítás, az emberi élet minden spektrumának harmonizálására alkalmas lehet. De kezdjük az elején.

Bert Hellinger alapvetése az, hogy mindenünk, amink van, a családból származik, s közvetlenül apánktól, anyánktól. Semmink nincsen, amit nem rajtuk, azaz a tőlük kapott életen keresztül tudunk kapni, tenni, vagy akár csak érzékelni. Lényegében ez a szervezett és a múlt energiájával, emlékeivel feltöltött információtömeg a morfogenetikus mező, amit az állításban elsősorban a család 7 generációjával kapcsolatban értelmezünk.

Alapvetően a szeretettörvények (Részletesen ITT) megsértése okoz olyan, több generációra kiható törést, ami miatt a személy ismétlődő nehézségekkel találkozva végül állításra érkezik. A szerettörvények sérüléseit oldva az állítást kérő gyakran katartikus élményeket él át. Ugyanakkor életében is megindul majd egy változás, néha kevésbé, máskor nagyon látványos átrendeződés.

Hellingernek az a felismerése teszi biztonságossá a mezőben végzett munkát, hogy minden jelenséget, problémát a szülött származására, s az azzal szemben érzett elfogadás és tisztelet érzésére (vagy annak hiányára) vezet vissza úgy, hogy ugyanakkor saját sorsának, a rendben elfoglalt helyének elismerésével meg is különbözteti magát az ősöktől.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a mező nem csak a családokat veszi körbe, hanem más közösségeket és csoportokat, így a munkahelyeket, teameket, szakterületeket is. Ezek is szervesen kapcsolódnak mint minták a ma képéhez.

Egy további út a családállításban: a személyiségintegrációs tréning

A Személyiségintegrációs tréning vagy személyiségintegrációs családállítás logikájának alapja az a felismerés, mely az eljárás kidolgozója, Pozsgai Nikoletta nevéhez fűződik, hogy a nagyobb s kisebb rendszerek, az élet dimenzióinak összekapcsolódásai az emberek számára a családban, s konkrétan a nemzés és születés drámájában történnek meg. Az életminta kialakulása egyfajta nagy hatású energetikai történés, amelyben a jelen a múltra, (általában a család múltjára) támaszkodva egy a már kipróbálthoz hasonló rendszert eredményez.
A személyiségintegrációs állításban megtaláljuk azokat a személyiségmintákat, amik az állítást kérő problémájának forrásai, s egyúttal feltárjuk azt a generációs vagy karmikus, kollektív történetet is, ami ezeknek a forrása lehetett.
Az oldás során aztán egyfajta szerepjátékban éljük át az eredeti történetet és annak új, már gyógyított változatát is.

Hogyan zajlik egy személyiségintegrációs állítás?

Az állítások minden alkalommal hasonló forgatókönyv szerint zajlanak:
Az résztvevők körben ülnek, egy viszonylag tágas üres teret hagyva. Az állítást kérő és az állítás vezetője nagyon rövid, néhány perces beszélgetésben tisztázzák a meglévő problémát, ami az állítás kiindulópontját jelenti, valamint azt a célt, amit az állítás kérője szeretne e helyett. Fontos, hogy kerüljük a beszélgetés során az értelmezéseket, a részletek elmesélését, vagy a feltételezéseket. Néhány alapvető tényre van leginkább szükség, mivel a mezőben minden információ megvan, ami kell.

Például, a munka és hivatás területén maradva elmondja, hogy hol dolgozik jelenleg, s a munkahelyén egyes területeken kiválóan helyt áll, azonban a főnökével, vagy a valamelyik munkatársával nehezen találja meg a hangot. Kérése ez esetben az, hogy jobb kapcsolatokat szeretne kialakítani az adott munkatársával.

Másik példa lehet az is, hogy az állítást kérő úgy érzi, nem a megfelelő szakmát választotta, abban kér segítséget, hogy megtalálja azt a területet, ahol képességeit kibontatkoztatva boldogabb és sikeresebb lehet.

Előfordulhat az is, hogy valaki jól teljesít a választott hivatásában, azonban nem kapja meg a megfelelő megbecsülést: hiányzik az elismerés, kevés a pénz, vagy túl sok irigységgel, akadályokkal találkozik a szakma vagy a munkatársak részéről, s ezen szeretne változtatni.

A téma megismerése után az állítás célját, annak lehetséges terét, (például, hogy melyik generációban kell dolgozniuk, vagy kik azok, akik először felállítandók) kineziológiai izomteszttel pontosítja az állításvezető.
Ezen előzmények után az állítás kérője vagy az állításvezető a segítők közül néhányat felkér a meghatározott szereplők képviselésére.
A képviselők a tér közepébe lépve különös dolgot tapasztalnak: az általuk sohasem látott, akár már régóta halott személyek érzelmei, szándékai, története életre kel általuk. Nagyon pontosan mutatkoznak meg a jelen helyzet mögött ható erők. Legtöbb esetben nagy pontossággal játszódnak le olyan történetek, amik jelentéktelennek tűntek, akár az állítást kérő előtt sem voltak ismertek, vagy csak tudat alatt működtek, azoknak minden fájdalmával, igazságtalanságával együtt.

Sok esetben már ez a kép is gyógyítóan hat, azonban minden esetben törekszünk oldó mondatokkal, a térben megjelenő hatások megengedésével, az elfojtott érzések kimondásával egy jobb, harmonikusabb eredményre. A jelenlegi minta állítása után a legtöbb esetben még nem áll meg a folyamat. Ha szükséges, újabb teszteléssel keressük és meg is találjuk azoknak az ősöknek a sorsát, akiktől a fájdalmas minta származik. Őket látva az állítást kérőben aktivizálódik belső családjának képe: például a belső anyáé, apáé vagy más családtagé. Ezen belső szerepszemélyiségek számára adjuk meg a teret  és egy új minta választásának lehetőségét.
Ha az állításvezető szükségesnek látja, engedélyt ad a családállítás egyébként minimalista kifejezésmódjából való kilépésre, a pszichodráma erőteljesebb megnyilvánulásra lehetőséget adó eszközeinek alkalmazására.

Az állítás során az állítást kérő külső megfigyelőként látja a történetet. Alkalma van megengedni a változást, elfogadni a gyógyulást. A munka végén, az új mintába beállva pedig megtapasztalja azt az életélményt, amit a lelke valójában neki szán: Egy kiegyensúlyozott, éppen őrá szabott lehetőséget, amiben pontosan az lehet, aki lelke és sorsa szerint lenni szeretne.

A képek forrása: a szerző, pixabay.com