Vannak nyughatatlan, energiabombaként működő emberek tele ötletekkel és jobbítási szándékkal. Kállay Andrea ilyen. A tanulás végigkíséri az életét tanárként és tanulóként is.
Kállay Andrea
16 évesen kezdte a tanítást, magántanítványokkal, majd 18 éves korától már iskolákban, munkaviszonyban is tanított, képesítés nélküli napközis nevelőként. Majd szerzett három diplomát, és több oklevelet. (Diplomák: tanító, angol nyelvtanár és magyar mint idegen nyelv tanár. Oklevele: fotózásból, rendezvényszervezés, Dobbantó képzés, kinezio-tapelés. Jövőre tervezi, hogy kézilabda edzői oklevelet is szerez.
KM: Miért lettél vállalkozó Andrea?
KA: Kipárnázott életem volt, jólétben két gyerekkel, takarítónővel és bébiszitterrel, férjjel és általános iskolai tanári munkával. Semmire nem volt gondom.
De már akkor is volt egy saját kis nyelviskolám mellékesként, amelyet a bátyám autósiskolájában üzemeltettem. Majd utána 2005-ben elváltam, és akkreditációhoz kötötték a nyelviskolák működését. Olyan formában már nem tudtam működtetni. Végül először 2008-ban választottam a vállalkozói létet, amikor másodjára bebukott a magánéletem: élettársamtól 2008-ban költöztem el. Akkor már három gyerkőcöm volt.
Iskolában nem tudtam volna tanítani, mert kisgyerekek mellett nem volt, aki vigyázzon rájuk, ha betegek voltak, nem tudtam volna dolgozni menni. A tanítványaimmal nem tehetem meg, hogy folyamatosan hiányzom. Így lettem végül is kényszervállalkozó, de most már nyilván nem nevezem kényszernek…
Kiteljesedtem, visszamentem kézilabdázni (36 éve játszom), a tanítás, fotózás, rendezvényszervezés mellett írtam 14 nyelvkönyvet, 2 novellás kötetet, egy naplóregényt. Felépítettem egy vállalkozást, amelyben a nyelvoktatás sikeresen dübörög. Folyamatos ajánlásokkal dolgozom, de most már egyedül. Nincsen társam, nincsen helyettesem.
Jelenleg Mivel három gyermekemet nyolc éve egyedül nevelem, kellett egy biztos pont – rendszeres jövedelem – az iskolai légkört is szeretem, így egy középiskolában vagyok háromnegyed állásban angoltanár és osztályfőnök.
KM: Pontosan mivel foglalkozol vállalkozóként?
KA: Oktatással, rendezvényszervezéssel, fotózással foglalkozom, illetve pályakezdők/fiatalok élet- és munkakezdését, munkához jutását segítjük. Régebben volt egy másik területünk: az ideérkező és itt élő külföldiek megsegítése, támogatása, telefonos tolmácsolással és nyelvtanítással megspékelve, de ezt pár éve feladtam. Nem lehet megfelelő, megbízható embereket találni munkatársnak, és egyedül már nem bírtam.
KM: Milyen nehézségekbe ütköztél?
KA: Leginkább a megbízhatatlanság, a sok üres ígéret, a magyarországi üzleti morál a béka feneke alatt van, a multik kockafejűsége, a rugalmatlanság. Emberi tényezők: ha nem érzi sajátjának, nem csinálja szívvel-lélekkel. Túl sok idő, túl sok energia, sok idegeskedés. Az állami adók és büntetések eltúlzása.
KM: A nehézségek ellenére mi adott erőt a folytatáshoz?
KA: Mindig is „harcos, küzdő” természet voltam. Fiúk között nőttem fel, 10 éves korom óta kézilabdázom, 19 évesen meghalt az apukám. Mindig csak magamra számíthattam. Kitartó vagyok, kemény, ha kell. Következetes és örök túlélő. Nem siránkozom, ha valami negatív történik, talpra állok, és keresem a megoldásokat. Mindig több verzióm van, soha nem megyek bele bizonytalan helyzetekbe. A fontos döntéseket megfontolom, és tanácsot kérek megfelelő emberektől.
KM: Milyen tanácsokat adnál, mire figyeljen, aki most kezd neki a vállalkozásának? Min múlik a siker?
KA:
- Legyen rend, rendszer az életünkben, kívül-belül.
- Tudni kell alkalmazkodni emberekhez, körülményekhez
- Amit adok, azt kapom vissza
- Haraggal, dühvel a szívünkben nem lehet élni
- Értékelni kell minden pici jót
- Türelem, időt adni mindennek, nem szabad kapkodni
- Saját szerepeink felismerése, ezek folyamatos átvizsgálása, sorrendezése
- A szerepek állandó átcsoportosítása, újra felosztása-soha nem egyenlő az arány, mindig más kerül előtérbe
- Teendők összeírása 3 oszlopba (SOS, héten, hosszútávon)
- A napod legyen olyan, mint egy jó fogalmazás: legyen benne bevezetés, tárgyalás, befejezés/lezárás
- Soha nem ítélkezem elsőre, nem hiszek a látszatnak
- Egy esélyt adok mindenkinek, én sem várok el többet
- Célok lefektetése (lépések A-ból B-be, több verzióban)
- Pozitív gondolkodás
- Tudom, hogy nincsenek véletlenek, minden épp akkor, és ott – nem biztos, hogy akkor fogod azonnal tudni miért volt
- Életszakaszok, kapcsolatok, helyzetek, állapotok lezárása, elengedés
- Folyamatos selejtezés, söprés
- Kell a megújulás! Új haj, új ruha, új barátság, új hobbi, új lábtörlő
- Kapcsolatok ápolása
- Kell minden nap egy kis csönd magunk körül
- Csak magamtól várjam a megoldást
- Minőségi időtöltés
- Ne húzzuk senki idejét
- Pozitív önzőség (egy életünk van, és az a sajátunk) Éljük meg a vágyainkat!
KM: Kérlek, búcsúzz egy idézettel, amellyel üzensz azoknak a nőknek, akik még innen vannak, de szeretnének továbblépni!
KA: Egy kicsit hosszabb lenne az idézetem, küldök inkább egy novellát.
Változás
Kedves Marcsi!
Elrohantál, már nem volt lehetőségem válaszolni arra a szomorú, odavetett megjegyzésedre, amit az elköszönéskor mondtál. Nem maradt időm, hogy feleljek, és elmondjam, hogy ez nem egy kirívó eset, ez nem csak itt jellemző ezen a viharvert Magyarországon.
Állandóan változik minden, mindenhol, semmi nem marad ugyanaz.
A változással akár tetszik, akár nem, együtt jár a fejlődés, a haladás,
a cserélődés, az állandó mozgás. Változnak a kapcsolatok,
az élethelyzetek, az értékek, a prioritások, változik a fontossági sorrend.
A kérdés nem az, hogy jó-e a változás, hiszen egy adott folyamat részeként ez elkerülhetetlen. Nem vitatkozhatsz ezen, nem tudod elmismásolni. A kérdés mindig az, hogy vajon mindez milyen irányban történik: pozitív, vagy negatív fordulatot hoz az életedben.
Senki nem marad gyerek, egyszer mindannyian felnövünk. Elveszítjük a tejfogainkat, a babahajunkat, arcunk kedves párnásságát. Mi is magasabbak leszünk, felnőttekké válunk, csak a kérdés az, hogy vajon ez a növekedés együtt jár-e a szellemi és a lelki fejlődéssel is.
A változásokat el kell fogadnunk. El kell fogadnunk azt, hogy semmi nem tart örökké, minden ember, minden helyzet és esemény csak egy meghatározott időt kapott az életedben. Ha lejár az idő, ezeket el kell engedni.
A baj ott van, ha foggal-körömmel ragaszkodsz emberekhez, tárgyakhoz, és nem tudod elfogadni, hogy eljött az az idő, amikor ezeknek menniük kell. Mindenféle fájdalom, panasz és sírás nélkül. Rezignáltan, tudomásul véve, hogy ez a Természet Törvénye. És a természetet nekünk, embereknek nem lehet megerőszakolnunk, nem véthetünk az íratlan szabályai ellen. Nem vitatkozhatunk, nem feleselhetünk, nem is hőböröghetünk.
Tudom, hogy most sokkal nehezebb, mert mostanában minden felgyorsult, minden sokkal nagyobb tempóban és intenzitással változik. Manapság az emberek az „ide vele, most rögtön és azonnal” elv szerint működnek, nem tudnak kivárni, nem tudnak semminek sem elegendő időt adni. Aki nem veszi fel a tempót, az lemarad.
De tudd azt, hogy van esélyed, lehet ez ellen védekezni, lehet másképpen élni. Minden fejben dől el, minden a Te gondolataidban, felfogásodban. Rajtad múlik, hogy mit engedsz be a belső körödbe, és mit nem. Tudsz-e selejtezni akkor, ha kell, ki tudod-e söpörni adott időközönként a padlásodat, a hátsó udvarodat. Tudsz-e nemet mondani, tudsz-e hátat fordítani, otthagyni, a felesleget lerázni, a púpodat letenni. De ha kell odafordulni, segíteni és adni. Szeretetet, mosolyt, ölelést, törődést.
Hidd el, Marcsi, sok minden rajtad áll! Senki sem kényszeríthet Téged olyanokra, amit te is befolyásolhatsz.
Kérlek, ne rohanj el máskor, hagyj időt nekem a válaszra. Mert én már ezt régen megtanultam. Én már régóta így élek…
Andi
KM: Köszönöm az őszinte beszélgetést!
Kállay Andrea szerzői oldala a facebookon >>>
Ha Te is váltani szeretnél, segítek. Itt ismerkedhetsz meg a DÉT módszerrel.
DÉT – Digitális Életpálya Térkép – módszer
