Merj nagyot álmodni!

Kell-e szerencse a sikerhez?

Csak észre kell venni a lehetőségeket, nem elmenni mellettük. Ha nincsenek lehetőségek, akkor meg kell találni!
Ha nem ebben az országban, akkor terem munka máshol!

Oberling Magdolnával beszélgettem arról hogyan kezdett családostól új életet Németországban, hogyan kezdett el vállalkozni úgy, hogy amikor kiment, még a nyelvet sem ismerte.

KM: Mivel foglalkozol most? Miből élsz? Mesélj a jelenlegi munkádról!

OM: Új életet kezdtem Németországban. 3 éve vállalkozó is vagyok. 2008-ban minket is elért a hitelválság és kapott a férjem egy lehetőséget arra, hogy külföldre menjen dolgozni. Így este megbeszéltük, hogy ez az egy lehetőségünk van és másnap reggel már utazott is. Akkor még nem tudtam, hogy ez az utazás egy új lehetőséget hoz számunkra, de 2011-ben erre is fény derült. Ebben a három évben elég sok helyen megfordult a férjem Németországban kisebb nagyobb sikerekkel. De végül Münchenben talált biztos munkahelyet. Sosem voltam Németországban, de 2011 nyarán a kisebbik fiammal kiutaztunk 2 hétre. Ott volt a nyaralásunk.

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de az első pillanattól kezdve én otthon éreztem magam. Magyarországon mindig is kerestem a helyem, de valahogy sosem találtam meg. Ez bizonyítja az is, hogy többször költöztünk és a munkahelyeim száma és több számjegyű volt. Mindig kerestem azt, ahol megtudom valósítani magam, ahol nem csak egy sima alkalmazott vagyok, hanem értékelik az ötleteimet és azt netán meg is tudom valósítani. De manapság nagyon ritkák azon munkahelyek, ahol a kreativitás élvez előnyt a nyereséggel szemben. Pedig szerintem a kreativitás és a nyereség tud egymással párhuzamosan működni.

Itt, akkor, 2011 augusztusában, az első Németországi nyaralásunk alkalmával elhatároztam, hogy Németországban fogok élni és dolgozni 2012 szeptemberétől.

2015 februárjában kiváltottam a vállalkozói igazolványt azzal a tervvel, hogy egy nagy takarítócéget hozok létre. Ebben az évben augusztusban lett arra lehetőségem, hogy az első alkalmazottamat felvegyem és hogy az álmomból valóság legyen.
Azóta eltelt két év és nagyon sok mindenen túl vagyok. Rengeteget tanultam és a mai napig is sokat kell tanulnom. A célom egy nem hétköznapi takarítócég felépítése. A célom egész Németország lefedése. Illetve utána a nemzetközi hálózat kiépítése. A golfklubok az eleganciát és a precizitást képviselik és itt tudom azt a fajta maximalista tulajdonságomat megmutatni, hogy minden perfekt legyen. Itt értékelik azt, hogy mi nem egy átlagos takarító cég vagyunk, hanem átlagon felüliek. Tudom, hogy a hálózat felépítéséhez még nagyon sokat kell tennem, de jó úton haladok. És mindent meg is teszek, hogy ezt elérjem. A golfklubokon túl a cégem az első olyan takarítócég, amely a parti utáni takarításra fókuszál profi minőségben. Azon dolgozom, hogy minél nagyobb körben le tudjam fedni Németországot.

KM: Mivel foglalkoztál régebben?

Többféle dologgal foglalkoztam eddigi életem során. 2007-ben egy nagy álmom valósult meg. Felvételt nyertem a Nestléhez, mint területi képviselő. Kb. ez előtt 5 évvel láttam egy NESCAFE matricás autót. Akkor azt mondtam, hogy én is ilyen autóban fogok dolgozni. Mindig is nagy álmodozó voltam, de mindig tudtam, hogy ha valamit elképzelek, megálmodok és teszek is érte, akkor azt meg tudom valósítani.

KM: Hogyan csináltad, hogy német nyelvtudás nélkül, kapcsolatok nélkül felépítettél egy jól menő vállalkozást?

OM: Amint vége lett a nyaralásnak 2011-ben, elkezdtem az új életünket megtervezni. Az első lépés az volt, hogy beiratkoztam egy német nyelvet tanító iskolába, mert szó szerint értve, egyetlen szót sem tudtam németül. És hát azért ez azért alap lett volna, ha már Németországban tervezem a további életemet. Tehát intenzív német tanulásba kezdtem és kerestem azokat a fórumokat, ahol minél többet megtudhatok a Németországi élettel kapcsolatban. Egy évem volt arra is, hogy lakást keressek, hiszen a családdal együtt terveztük a kiköltözést. Két kamasz fiúval és egy férjjel nem olyan könnyű új életet kezdeni egy idegen országban. De nekem ez nem tűnt lehetetlennek. Gondoltam, hogy csak szervezés kérdése az egész. Persze ez így van, de amikor 2012 júniusában nem volt még lakásunk és nekünk 2012 augusztusában már költözni kellett volna, akkor azért gondolkodóba estem, hogy tényleg csak szervezés kérdése az egész? Sikerült! 2012. augusztus 13-án elindultunk egy bútorokkal teli teherautóval München felé, mert természetesen lakást is találtunk addigra.

KM: Beszélj kérlek a nehézségekről!

OM: A legnagyobb nehézség számomra az volt, hogy nem beszéltem a nyelvet, így elveszítettem egy fontos „mankót”, a magabiztosságomat. Nehézség volt számomra, hogy a család megszokta, hogy mindent én intézek, de itt a nyelv hiánya miatt ez nagyon nehezen ment. Iskolát kellett találnom a 14 éves fiamnak, aki szintén nem beszélt németül és munkát kellett keresnem egy 18 éves fiúnak, mert ő dolgozni akart. Illetve ismét össze kellett szoknunk a férjemmel, mert közel 4 évig külön laktunk és ő „csak vendégségbe” járt haza. Most két kamasz fiút kapott vissza, akinek a kamasz életéből eddig kimaradt, és ezzel a férjemnek is szembe kellett nézni.

Egy év csak azzal telt el, hogy igyekeztem mindenhol helytállni és tartani a frontot, hogy mindenkinek jó legyen. Csak magamra nem figyeltem. Én lassan mentem lejjebb és minden magabiztosságomat elveszítettem. Magyarországon hagytam egy jó állást és minden ismeretségemet, baráti kört. Még a családom is elfordult tőlem, mert ők úgy élték ezt meg, hogy cserben hagytam őket.

Teljesen egyedül maradtam, és szó szerint csak magamra számíthattam. De mivel én nem voltam rendben, ezért a testem sem volt rendben. Így kaptam egy jó nagy pofont az élettől. Ez egy megfoghatatlan betegség volt. Állandóan köhögtem. Mindegy hogy hol voltam, mit ettem vagy mit csináltam, állandóan köhögtem. Ez a köhögés már annyira súlyos lett, hogy 3 hónapig nem tudtam elhagyni a lakást, mert egyetlen lépéstől is fulladásos köhögést kaptam. 3 hónap eltelte után szembe kellett néznem azzal, hogy vagy összeszedem magam, vagy itt eltemethetem magam. Én az összeszedést választottam.

De úgy gondoltam, hogy mivel tudom, hogy miért lettem beteg, ezért ha azon változtatok, akkor újból egészséges leszek és újból tudok dolgozni. Tudtam, hogy azzal van baj, hogy nem azt csinálom, amit szeretnék. Nem azzal töltöm a napjaimat, amivel meg tudom magam valósítani. Végig gondoltam a lehetőségeimet és azt, hogy a lehetőségekből mi az, amit a mostani helyzetemben ki tudok hozni. Így jött a takarítási vállalkozás szóba. Eddig is takarítottam és rengeteg megkeresést kaptam. Ehhez a munkához elég volt az a nyelvtudás, amivel akkor rendelkeztem.

KM: Szerinted mi a siker titka?

OM: Minden siker alapja egy hatalmas elhatározás, amiért képesek vagyunk tenni, amiért képesek vagyunk akár mindent feladni, megváltoztatni. Minden siker mögött egy álmodozó ember van, aki mert álmodni és azt látta lelki szemeivel megvalósulni. Ha tudsz álmodni és hiszel is benne, akkor sikeres leszel. De ehhez nem szabad elfelednünk álmodni. Az álmok visznek előre és ezek által lehetsz sikeres 
Nagyon sokan megkeresnek manapság, hogy megkérdezzék, hogy hogyan csináltam? Mit tanácsolok, hogy ők hogy indulhatnának el. Mindig azt mondom, hogy tanácsot nem tudok adni. El tudom mesélni, hogy én hogy csináltam, de mindenkinek magának kell meghoznia a döntést és magának kell ez első lépést megtenni. Nincs két egyforma út, vagy két egyforma lehetőség. Mindenki egy egyéniség, egyéni életúttal. De azért vagyunk itt, azért születtünk ide, hogy ezt az utat megkeressük és megtaláljuk. Tudom, hogy azon emberek közül, akik ezt most olvassák, sokan azt mondják, hogy „persze, neki könnyű volt, mert…..”
Hidd el kedves olvasó, senkinek nem könnyű, csak valaki tényleg mer nagyot álmodni. Ennyi a különbség. Az irodám falán több idézet is ki van rakva, de velem szemben ez az egy van. Ezt minden nap megnézem és én is így élek.

„Sose veszítsük szem elől az álmunkat. Még akkor is érdemesebb egy nagyobb álmot dédelgetni, és dolgozni érte, ha az soha nem valósul meg, mint egy szerényet álmodni, és azt valóra váltani.”
(Robert Kiyosaki)

Ezzel az idézettel köszönök el tőletek és kívánom mindenkinek, hogy álmodjon. Álmodjon és tegyen érte. Mert az az érzés, amikor egy álomból valóság lesz, az elmondhatatlan és ez az érzés tud tovább vinni, és ettől az érzéstől tudsz még nagyobbat álmodni.
Ha érdekesnek találtad a történetemet és további részletekre is kíváncsi vagy, akkor kövesd a blogomat, melyen nagyon sok történetet olvashatsz az életemről és a vállalkozásom életéről ITT.