Választunk, minden egyes nap. Kisebb-nagyobb választásaink aztán meghatározhatják az életünket. Választunk ételt, filmet estére, párt, munkát. A választásainktól függ a hangulatunk, a boldogságunk, az életünk. A nagyobb választásaink, akár fordulópontként is működhet. Olyan mértékben egy irányba mehet az életünk, amely életszakaszunk minőségét, de akár az egész életünket is megszabhatja.

Szikora Emese, trének, coach

A Fordulópontok cikksorozat első vendége: Szikora Emese, coach és tréner

KM: Emese, kérlek mutatkozz be, mivel foglalkozol?

A fő fókuszom, hogy segítek az embereknek abban, hogy megtalálják az útjukat, hogyan jobban érezzék magukat a bőrükben. A téma lehet a párkapcsolat, vagy munka megtalálása. A változások könnyebb kezelését segítem coachként.

KM: Melyek voltak a fordulópontok az életedben?

SZE: Az első a pályaválasztásom volt. Amikor 18 éves voltam és választanom kellett, szerettem volna újságíró lenni. Tudat alatt már akkor is az emberekkel való foglalkozás, együttműködés motoszkálhatott bennem. De nem voltam jó történelemből és lusta is voltam tanulni…, így mivel a szüleim mérnökök voltak, szinte természetes volt, hogy én is ebbe az irányba megyek. Informatikus lettem és 20 évig egy munkahelyen dolgoztam.
Érdekes, hogy most visszatértem ebbe az irányba (az emberekhez).

Aztán 26 évesen elmentem Angliába au-pair-nek. Számomra ez nagyon nagy komfortzóna átlépés volt. Amikor ott ültem az első estén a családdal egy szobában, majdnem elsírtam magam. „Atyaúristen mit keresek én itt!” Aztán elég jól vettem az akadályt, bár sokkal nagyobb honvágyam volt, mint gondoltam!

Amikor hazajöttem 1 évre rá lett vége a 8 éves kapcsolatomnak. Ez olyan szempontból volt fordulópont az életemben, hogy addig sosem éltem egyedül. Korábban kollégiumban laktam, szinte kommunában laktunk. Amikor egyedül maradtam a szakítás után, akkor maradtam először magamra és akkor kezdtem önismerettel foglalkozni, asztrológiával és sok minden mással.

Aztán a szüleim betegek lettek. Mind a ketten stroke-ot kaptak. Ez is új feladatokat adott. Sajnos pár év múlva mind a ketten meg is haltak. Most így visszagondolva, akkor nőttem fel igazán. Addig mindig bennem volt az az érzés, hogy bármiben fordulhatok hozzájuk. Amikor elmentek, akkor teljesen felnőttem.

2014-ben én is komolyabban beteg lettem. A munka hőse voltam, addig nagyon sokat dolgoztam. Mindent a munkának rendeltem alá. Annyira nem figyeltem fel a testem tüneteire, hogy kórház lett a vége! Pár napot töltöttem a kórházban és átgondoltam a dolgaimat. Döntéseket hoztam, hogyan fogok változtatni. Nagyon nagy sorsforduló volt, mert lemondtam a vezetői beosztásomról, majd részmunkaidőbe mentem át. Kaptam egy nagy fülest a sorstól. A legtöbb ember csak erre figyel fel, hogy aztán változtasson az életén.

KM: Mennyire voltál benne ezekben a döntésekben? Illetve mennyire csak reagáltál a történésekre, amik veled történtek?

SZE: 100 %-ban a kórházban döntöttem saját elhatározásból. Ugyan ott reagáltam arra, ami történt velem, azaz végig gondoltam honnan hova jutottam és miért. De ott dönthettem volna úgy is, hogy ha ezt most túléltem, akkor megyek tovább, keresem a sok pénzt, építem a karrierem.
De nem így döntöttem. Ez a döntés aztán anyagi áldozatokat kívánt tőlem, érintette a karrieremet is.
Úgy érzem, hogy önmagamhoz képest minőségi ugrást tettem!
Korábban egyre kevésbé voltam tudatos a döntéseimben, inkább csak utólag néztem vissza hova sodródtam.

KM: Honnan tudja, érzi az ember, hogy rossz úton van?

Nagyon sok jelet kapunk, hogy nem jó úton járunk! Mik a jelek?

Nézd meg a videóban!

KM: Mikor jutottál arra a pontra, hogy önismerettel kell foglalkoznod?

SZE: Amikor véget ért a 8 éves kapcsolatom, egyedül maradtam. Itt megdőlt az a világképem, hogy nem úgy fog folytatódni az életem, ahogyan elképzeltem: férj, gyerekek. Hanem valami más következik.
Jöttek barátnők, események, amelyek az önismeret felé tereltek. Mit kezdjek az életemmel? Mi a jó nekem?

KM: Egy mélypontnál jut el az ember odáig, hogy most dönteni kell!

SZE: A gyakorlatom szerint a mélypontoknál, töréseknél lehet rájönni, hogy döntenünk kell, másik irányt kell vennünk.

KM: Volt-e olyan döntés, amelybe nem álltál bele és utólag megbántad?

SZE: Nem érzem, hogy abban az életszakaszomban, másképp kellett volna döntenem. Ott akkor a plusz körök, a vargabetűk kellettek ahhoz, hogy ott legyek, ahol most vagyok, mert azt a tapasztalatot még meg kellett élnem!
Én inkább döntéseknél vagyok bajban. Nehezen mondok nemet olyan esetekben, ami nem jó nekem, nincs kedvem hozzá, mert nem akarok embereket megbántani!

KM: Honnan jön az az erő és bátorság, amikor nagyot vált az ember?

SZE: A megélt tapasztalatokból, erőforrásokból jön az erő. Tavaly, amikor a napi 4 órás munkaidőt is ott hagytam, azt azért tudtam megtenni, mert volt már annyi tapasztalatom, hogy biztos voltam benne, hogy fogok tudni munkát szerezni.

KM: Amikor otthagytad a fix állásodat, a döntéssel az életviteled is megváltozott. A vállalkozónak fizetnie kell az adókat akkor is, amikor nincsen bevétele! Erre hogyan lehet felkészülni?

SZE: Igen, tavaly, amikor vállalkozó lettem, volt másfél hónap, amikor egyáltalán nem volt bevételem! Kiadásom meg volt, mert be kellett szereznek olyan eszközöket, amelyeket korábban alkalmazottként használhattam. Erre tudatosan felkészültem. Korábban már lemondtam olyan „felesleges” dolgokról, amire nincs feltétlenül szükség. Lemondtam az impulzív vásárlásokról, a manikűrről, masszázsról stb.
Átgondoltam, hogy mire van ténylegesen szükségem. Egy szépen manikűrözött körömtől nem leszek se jobb szakember, se jobb feleség. De ehhez is kellett az a belső erő, amiről korábban beszéltem.

KM: Mi az, amit tanácsolnál azoknak, akik nehéz döntés előtt állnak?

SZE: Nézzenek vissza az életükre. Milyen érzés volt bizonyos döntéseket meghozni és nem meghozni.
Mit nyertek és veszítettek a döntéssel?
Átgondolni a forgatókönyveket, mit történik, ha A, B, C verziót választom? Hogyan telik a napom? Melyikben érezzük, hogy az a miénk.
Ez nem megy egyik pillanatról a másokra! Tudni kell értelmezni az érzéseinket, felismerni, nekünk mi a jó.

KM: Mi van akkor, ha még sem jön be? Vállalkozó leszek és nem lesz bevételem, nem találok állást, ha felmondok a munkahelyemen, elfogy a pénzem….

SZE: Igen, gondoljuk át mi a legrosszabb, ami velünk történik az egyes esetekben. Ha képesek voltunk valamennyi választást, következményt átgondolni, már lesz annyi rugalmasságunk, hogy a váratlan helyzeteket is megoldjuk!

KM: Köszönöm a beszélgetést, nagyon tanulságos volt, hogy ezeket elmondtad!

Szikora Emese elérhetősége:
Honlap: https://megoldasmuhely.hu/ ; Facebook oldal: https://www.facebook.com/megoldasmuhely/ Podcast:  https://anchor.fm/a-te-utad-onismeret

Ha nehéz döntés előtt állsz, segít még ez a cikk is >>>